Az éjjel azt álmodtam, hogy Cher koncerten vagyok.
Már voltam egyszer, 10 évvel ezelőtt. (Még leírni is sok.)
Felébredve összeszorult a szívem, hogy mennyire reménytelen álom is ez (bár reggel óta keresgélem az utalásokat a neten, hogy lesz-e európai turné). Aztán belegondoltam, hogy 10 évvel ezelőtt mennyire boldog voltam.
Nem csak Cher miatt.
Akkor még azt az életet, álmot éltem, amit kitaláltam magamnak. (Jó, hát 14 évesen akkor ez nem mindig tűnt így, de visszagondolva, nagyon is így volt.) Azt gondoltam bármit elérhetek, csak akarni kell, és az egész élet pofon egyszerű.
Ma egyre inkább azt látom, hogy főként mások álmát élem, más igényeinek akarok megfelelni, és mások irányítják az életemet. Köszi, köszi, tudom, hogy ez így nincs jól...
A mostani agyammal azt gondolom, bizonyos külső hatásokat annyira nem tudunk befolyásolni, hogy mindenképpen meg fogják határozni az életünket, ha úgy tetszik bekorlátozzák az általunk megtehető és meg nem tehető dolgokat.
Mint a Cher koncert.
Azon vagyok, hogy ezt a gondolatot megváltoztassam. Ezért indul a blog, hátha valakinek segítek a tapasztalataimmal, hogy egy új gondolkodásmód felé tereljem.
Elsőnek várom Chert Európába.
